Egy nagy harcos, minden pillanatában hitéhez hű, mások iránt felelősséget tanúsító, cselekvő ember távozott közülünk.

Igazi közösségi ember volt, minden helyzetben, megingathatatlanul az emberi tisztességet képviselte, támogatta a rászorultakat, az elesetteket.

Ő volt az, aki nem csak beszélt a jó szükségességéről, de azt szolgálta egész életében.

Jóskától, a NYOSZ vezető tisztségviselőjeként, a Felügyelő Bizottság tagjától mindig ezt a tapasztalhattuk meg.

Nehéz elhinni, hogy többé nincs közöttünk.

Részvétünket fejezzük ki feleségének, családjának, szeretteinek, akik igazi támaszai, részesei voltak életének.

Nyugodjál békében!

„…nyújtom a kezem”

Bevezető

A XX.században az I. és II. Világháború után megnövekedett Budapest lakossága. A fővárosba költözések fő oka akkor a munkalehetőségek keresése és a háborúk után meginduló élni akarás, a lerombolt város újjáépítése volt. Mindez varázsvesszőként szívta a fővárosba a vidék, a falvak lakóit.

A II.Világháború után a munkalehetőségek mellett, újabb lökést adott a népesség növekedésnek a  lakhatási lehetőségeket, munkát biztosító házgyárak elindulása.

Budapest mai többségi lakosságának rokonai még mindig vidéken, falvakban élnek.  Jelenleg a fővárosi lakosság  jelentős részét a betelepültek és itt születettek utódai alkotják a több évszázaddal ezelőtt idetelepült városi  „őslakosok”  előtt.

A szolgáltatások bővülésével a városban élők számára egyre jobb lett az élet, javult az életminőség.  Ez növelte a különbséget a városi és a vidéki élet között.

A XXI századdal elindult  a technika és az informatika rohamos fejlődése, ami a vidék és a város közötti különbséget csökkentette. Csupán néhány kulturális, oktatási, közlekedési szolgáltatásban, egészségügyi ellátásban maradt némi városi előny,amely a mai napig is ismert. Ezzel szemben a vidéki élet természeti közelséget, jó levegőt ad az ott lakóknak.

A városba kerültek idővel kezdték elfelejteni a szülőhely, a falvak évszázadokon át megőrzött, átörökített hagyományait, jó szokásait és nem adták át utódaiknak.

Idén százötven éves fővárosunk

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége (NYUBUSZ) és a Nyugdíjasok Országos Szövetsége (NYOSZ) elhatározta, hogy verses videóval köszöntik szeretett fővárosukat, a százötvenedik születésnapját ünneplő Budapestet.

Ma, 2023. szeptember 15-én, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában mutatták be a filmet, amelyen Karácsony Gergely főpolgármester úr, valamint több polgármester, alpolgármester, országgyűlési képviselő és közel száz meghívott vendég vett részt.

A mintegy 25 perces filmben Budapest története elevenedik meg a  Római Birodalom kori Aquincum település emlékétől kezdődően napjainkig képekben és versekben korosztályunk előadásában.

A videót szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik ismerik, és azoknak is akik még nem jártak szeretett fővárosunkban.

"Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágykozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart."
Pilinszky János

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. Ekkléziológiailag a megdicsőült Egyház (latinul ecclesia triumphans) ünnepe.

A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A katolikusok november 2-án tartják, egyháztanilag a »szenvedő egyház« (ecclesia patiens) ünnepe, a mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap, amikor a »küzdő egyház« (ecclesia militans) a »szenvedő egyházról« (ecclesia patiens) emlékezik meg. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává.

E napon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra.


Szöveg: Wikipédia és Arcanum
Fotó: Pixabay

Keresés

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információk