Egyre többet hallhatunk a nyugdíjrendszer összeomlásáról mint egy jövőbeli lehetséges forgatókönyvről. Szakértők szerint amennyiben nem történik jelentős változás, idő kérdése csupán, hogy mikor üt be a krach. Lantos Tamás a Nyugdíj Másképpen pénzügyi szakértőjének írása a g7.hu-n.

A mai fiatal munkavállalók zöme egyáltalán nem is számít állami nyugdíjra, hiszen reálisan nézve láthatjuk, hogy a rendszer a jelenlegi formájában fenntarthatatlan.

Az államkassza sajnos már napjainkban sem szolgálja ki önerőből a nyugdíjasokat, a nyugdíjak kifizetésre felvett hitelösszegek pedig ugyan fizikailag nem hiányoznak sehonnan, de az államadósságot duzzasztják.

Természetesen számíthatunk olyan intézkedésekre, amelyek lassítják a folyamatot, és az összeomlás elkerülhető, vagy legalább eltolható. Az azonban biztos, hogy a nyugdíjak összegének folyamatos és drasztikus csökkenése és a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése várható. Ebből pedig az következik, hogy nagyon kevesen lesznek azok, akik számára az állami nyugdíj biztonságos megélhetést biztosít majd.

Mi áll a nyugdíjslamasztika hátterében?

A legfőbb probléma az, hogy magyar felosztó-kirovó rendszerben a terhek nagyját az aktív korú lakosság viseli, akiknek a járulékaiból fizeti az állam a nyugdíjakat. Csakhogy a demográfiai arányok egyre sebesebb tempóban változnak, évről évre kevesebb lesznek azok, akik befizetnek a nyugdíjkasszába. Ezzel szemben pedig egyre többen azok, akik elérik a nyugdíjas kort, vagyis akik kivesznek a közös kasszából.

A társadalmi változásokat a statisztikai adatok alapján készült becslések is jól szemléltetik: 2016-ban a népesség kicsivel több, mint 18 százaléka volt nyugdíjas korú. 2041-re viszont ez a szám már 28 százalék lehet, 2060-ra pedig a 33 százalékot is elérheti.

A tendenciát erősíti, hogy jelentősen csökken a születések száma is. 1999 és 2019 között visszaesett a szülőképes korú nők aránya, az 50 felettiek és a nyugdíjaskorúak száma viszont csaknem ugyanakkora arányban nőtt. A „közös” pénz tehát egyre többfelé oszlik.

A másik erősen befolyásoló tényező a nagyfokú elvándorlás. Évente több tízezren hagyják el Magyarországot, és a kivándorlók zöme fiatal, diplomás, illetve szakmát szerzett ember. Szomorú és elgondolkodtató, hogy az elvándorlók csupán 40-60 százaléka költözik vissza szülőföldjére a szakértők szerint.

A helyzet tehát igencsak hajmeresztő képet fest. A jelenlegi nyugdíjrendszer a magánnyugdíjpénztárak államosítása óta az egyetlen tartópillére az állami nyugdíjaknak. A folyamat visszafordítására, vagy legalábbis a károk mérséklésére pedig sürgős és drasztikus intézkedések szükségesek.

Hogyan korrigálhat az állam?

Az egyes államok különbözőképpen reagálnak a helyzetre, de a leggyakrabban az alábbi megoldásokkal állnak elő a nyugdíjrendszer megmentése érdekében:

> növelik a nyugdíjkorhatárt,
> csökkentik a nyugdíjakat,
> növelik a fizetendő járulékok mértékét,
> teljesen átalakítják a nyugdíjrendszert.

A fentiek közül Magyarországon akár több változás is életbe léphet, illetve akad, ami már elkezdődött. Jelenleg zajlik a nyugdíjkorhatár emelése, és a külföldi példákat tekintve a jövőben akár tovább emelkedhet. A jelenlegi 65 éves korhatár egyelőre 2022-ig marad érvényben biztosan.

Európában és a tengerentúlon is számos ország élt és élni fog ezzel a lehetőséggel, hiszen a társadalom elöregedése globális probléma. Dániában például 2011-ben kezdték meg a nyugdìjkorhatár emelését, amely 2030-ra eléri a 68 évet. Németországban is folyamatos nyugdíjkorhatár-emelés történik 2029-ig, jelenleg ott 65 év és 10 hónap ez a korhatár.

A nyugdíjak csökkentése szintén egy jelenleg is zajló folyamat, amiben további fokozatos és nagymértékű hanyatlás várható. Az interneten fellelhető kalkulátoroknak hála becsléseket készíthetünk a várható nyugdíjunkról, és ehhez elég csak a jelenlegi életkorunkat és a kereseti szintünket megadni.

Egy most 30 éves állampolgár például, aki jelenleg nettó 250.000 forintot visz haza havonta, a kalkulátor szerint körülbelül 113.000 forintot kaphat kézhez nyugdíjaskorában. Sajnos mire eléri a nyugdíjkorhatárt, ez az összeg még ennél is jóval kevesebb lehet, hiszen a kalkulátorok a jelenleg érvényes jogszabályból dolgoznak.

A járulékok mértékének emelése pedig valószínűleg igencsak nagy ellenállást váltana ki a munkáltatók körében, hiszen már így is nehéz helyzetben vannak, ha az alkalmazottak bérét ki szeretnék termelni. Európában így is az egyik legmagasabb a járulékok szintje Magyarországon.

A fenntarthatatlan nyugdíjrendszerre kíván reflektálni a Magyar Közgazdasági Társaság, akik az idén tartott konferenciájukon egy drasztikus nyugdíjrendszer-átalakítást javasolnak. Eszerint a nyugdíj összege és a nyugdíjkorhatár is egyénenként, egy pontrendszer alapján kerülne meghatározásra, amit a felnevelt gyermekek számától tennének függővé.

Hogyan festhet a nyugdíjrendszer a jövőben?

Optimális esetben a nyugdíj arra szolgál, hogy több évtized munkája, akár több gyermek felnevelés után, amikor már nem vagyunk éppen egészségünk teljében, nyugodtan élhessük az életünket. Ne legyenek filléres gondjaink, a nyugdíj fedezze legalább az alapszintű, mindennapi kiadásainkat.

Ez az idilli kép azonban a nyugdíjrendszer jelenlegi helyzetét tekintve egyáltalán nem valószínű. Nagyjából az alábbi képre számíthatunk:

Az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt akár 70-75 éves korunkban is a munkahelyünkre fogunk járni dolgozni. Ez változásokat idézhet elő a munkaerőpiacon, ahol a munkaadók kénytelenek lesznek berendezkedni az idősebb munkavállalók foglalkoztatására is.

A nyugdíjba vonulás után az államtól kapott járadék meg sem közelíti majd a biztonságosnak nevezhető szintet, ezért különböző opciók válnak lehetségessé. Vagy a nyugdíj mellett továbbra is dolgozunk, akár 75 éves kor felett, de elképzelhető az is, hogy idősként a dolgozó gyerekek támogatására szorulunk majd. Legrosszabb esetben pedig elfogadjuk a helyzetet, és jelentősen csökkentjük az életszínvonalunkat.

Mindez azt fogja eredményezni, hogy a társadalmi rétegek egyre inkább elszakadnak egymástól: míg egyesek meg tudják tartani az életszínvonalukat, mások mélyszegénységbe süllyedhetnek.

Az egészségügyi rendszer jelenleg is az időskorúak ápolására van berendezkedve, ez csak hatványozódni fog, hiszen tovább emelkedik a születéskor várható élettartam, és csökken a születő gyermekek száma. Tehát egyre több idős beteg lesz egyre kevesebb egészségügyi dolgozóra.

A családi berendezkedés is megváltozhat: az idősebb generáció számára az elsődleges céllá válhat saját maguk fenntartása, így a fiatalabbak kevésbé számíthatnak támogatásra tőlük. Emellett a fiatalabb generációk feladatává válhat az idősek lakhatásának és megélhetésének biztosítása.

Mit tehetünk, hogy ne így legyen?

Van azonban kiút ebből a helyzetből, amennyiben előre gondolkodunk: az öngondoskodásnak számos formája létezik. Nem véletlen, hogy az állam is ezt a megoldást támogatja. Érdemes tehát minél előbb a kezünkbe vennünk a sorsunkat, és még aktív korunkban elkezdeni gyűjteni a nyugdíjunk kiegészítésére.

A jó hír az, hogy a szolgáltatók is felismerték a piaci rést, és ma már számos nyugdíj-előtakarékossági, öngondoskodási lehetőség kínálkozik. Ezek többsége már alacsonynak mondható havi ráfordítással, akár 5-10 ezer forinttól elindítható.

Az állam pedig minden hivatalosan nyugdíjcélúnak elismert megtakarítási formát támogat, mégpedig évi 20 százalékos, akár 120 ezer forintos adójóváírás formájában.

A nyugdíjcélú előtakarékosságok mindegyikére igaz, hogy nem lehet elég korán kezdeni, vagyis minél előbb, annál jobb.

A szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek: a piacon megtalálható mintegy 80-féle megtakarítási lehetőség között jelentősek az eltérések. A jelenleg aprónak tűnő különbségek a hosszú futamidő miatt milliós különbségeket jelenthetnek lejáratkor. Ha tehát nyugdíjcélú megtakarításban gondolkozunk, érdemes független szakértő tanácsát kérni, aki segíteni tud a számunkra legmegfelelőbb konstrukció kiválasztásában.

forrás: g7.hu