Ma, december 3-a a fogyatékkal élők világnapja, amelyet 1992-ben nyilvánított az ENSZ világnappá. Egy dátum, amely arra figyelmezteti az embereket, hogy sokan vannak közöttünk olyanok, akik az átlagosnál nagyobb nehézségekkel küzdenek meg napról napra az élet legkülönbözőbb területén.
Minden nap találkozunk azokkal a tásainkkal, akik kisebb vagy nagyobb hátránnyal élik életüket. Családban, iskolásként, munkahelyen, közlekedésközben sokszor talán észre sem vesszük őket, mert belesimulnak a napok kihívásaiba. Rutinosan róják útvonalukat a fehér bot segítségével, végzik tevékenységüket kerekesszékben a munkahelyükön, talán rájuk dudálunk az autónkban ülve, ha sietős a dolgunk. Természetesen, nincs ez így jól. Mégis, arra gondolok, hogy ez a harminckét év óta létező világnap annyit elért, hogy magától értetődő legyen az, hogy a különbözőség nem jelent önmagában hátrányt. A viselkedés, az emberi hozzáállás, a másikunk figyelembevétele jelenti az egyedüli mércét egymás között. Ez viszont jól van így.
December 3. a fogyatékkal élő emberek világnapja, ami azon embertársainkra és problémáikra hívja fel a figyelmet, akik baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak.
December harmadika arra figyelmeztet bennünket, hogy minden nap kiemelt figyelmet fordítsunk a rászorulók felzárkóztatására, az esélyegyenlőség megteremtésére.
