Elismerés illeti a verselőket, a prózamondókat, a szervezőket, és valamennyi résztvevőt, akik ápolják az irodalmat, közvetítik az értékeket, őrzik, ápolják édes anyanyelvünk kincseit.

Egy nagy harcos, minden pillanatában hitéhez hű, mások iránt felelősséget tanúsító, cselekvő ember távozott közülünk.

Igazi közösségi ember volt, minden helyzetben, megingathatatlanul az emberi tisztességet képviselte, támogatta a rászorultakat, az elesetteket.

Ő volt az, aki nem csak beszélt a jó szükségességéről, de azt szolgálta egész életében.

Jóskától, a NYOSZ vezető tisztségviselőjeként, a Felügyelő Bizottság tagjától mindig ezt a tapasztalhattuk meg.

Nehéz elhinni, hogy többé nincs közöttünk.

Részvétünket fejezzük ki feleségének, családjának, szeretteinek, akik igazi támaszai, részesei voltak életének.

Nyugodjál békében!

NYOSZ

„…nyújtom a kezem”

Bevezető

A XX.században az I. és II. Világháború után megnövekedett Budapest lakossága. A fővárosba költözések fő oka akkor a munkalehetőségek keresése és a háborúk után meginduló élni akarás, a lerombolt város újjáépítése volt. Mindez varázsvesszőként szívta a fővárosba a vidék, a falvak lakóit.

A II.Világháború után a munkalehetőségek mellett, újabb lökést adott a népesség növekedésnek a  lakhatási lehetőségeket, munkát biztosító házgyárak elindulása.

Budapest mai többségi lakosságának rokonai még mindig vidéken, falvakban élnek.  Jelenleg a fővárosi lakosság  jelentős részét a betelepültek és itt születettek utódai alkotják a több évszázaddal ezelőtt idetelepült városi  „őslakosok”  előtt.

A szolgáltatások bővülésével a városban élők számára egyre jobb lett az élet, javult az életminőség.  Ez növelte a különbséget a városi és a vidéki élet között.

A XXI századdal elindult  a technika és az informatika rohamos fejlődése, ami a vidék és a város közötti különbséget csökkentette. Csupán néhány kulturális, oktatási, közlekedési szolgáltatásban, egészségügyi ellátásban maradt némi városi előny,amely a mai napig is ismert. Ezzel szemben a vidéki élet természeti közelséget, jó levegőt ad az ott lakóknak.

A városba kerültek idővel kezdték elfelejteni a szülőhely, a falvak évszázadokon át megőrzött, átörökített hagyományait, jó szokásait és nem adták át utódaiknak.

Idén százötven éves fővárosunk

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége (NYUBUSZ) és a Nyugdíjasok Országos Szövetsége (NYOSZ) elhatározta, hogy verses videóval köszöntik szeretett fővárosukat, a százötvenedik születésnapját ünneplő Budapestet.

Ma, 2023. szeptember 15-én, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában mutatták be a filmet, amelyen Karácsony Gergely főpolgármester úr, valamint több polgármester, alpolgármester, országgyűlési képviselő és közel száz meghívott vendég vett részt.

A mintegy 25 perces filmben Budapest története elevenedik meg a  Római Birodalom kori Aquincum település emlékétől kezdődően napjainkig képekben és versekben korosztályunk előadásában.

A videót szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik ismerik, és azoknak is akik még nem jártak szeretett fővárosunkban.

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) a keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. Ekkléziológiailag a megdicsőült Egyház (latinul ecclesia triumphans) ünnepe.

A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A katolikusok november 2-án tartják, egyháztanilag a »szenvedő egyház« (ecclesia patiens) ünnepe, a mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap, amikor a »küzdő egyház« (ecclesia militans) a »szenvedő egyházról« (ecclesia patiens) emlékezik meg. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává.

E napon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra.


Szöveg: Wikipédia és Arcanum
Fotó: Pixabay