Budapest vendége volt Ludányhalászi
„…nyújtom a kezem”
Bevezető
A XX.században az I. és II. Világháború után megnövekedett Budapest lakossága. A fővárosba költözések fő oka akkor a munkalehetőségek keresése és a háborúk után meginduló élni akarás, a lerombolt város újjáépítése volt. Mindez varázsvesszőként szívta a fővárosba a vidék, a falvak lakóit.
A II.Világháború után a munkalehetőségek mellett, újabb lökést adott a népesség növekedésnek a lakhatási lehetőségeket, munkát biztosító házgyárak elindulása.
Budapest mai többségi lakosságának rokonai még mindig vidéken, falvakban élnek. Jelenleg a fővárosi lakosság jelentős részét a betelepültek és itt születettek utódai alkotják a több évszázaddal ezelőtt idetelepült városi „őslakosok” előtt.
A szolgáltatások bővülésével a városban élők számára egyre jobb lett az élet, javult az életminőség. Ez növelte a különbséget a városi és a vidéki élet között.
A XXI századdal elindult a technika és az informatika rohamos fejlődése, ami a vidék és a város közötti különbséget csökkentette. Csupán néhány kulturális, oktatási, közlekedési szolgáltatásban, egészségügyi ellátásban maradt némi városi előny,amely a mai napig is ismert. Ezzel szemben a vidéki élet természeti közelséget, jó levegőt ad az ott lakóknak.
A városba kerültek idővel kezdték elfelejteni a szülőhely, a falvak évszázadokon át megőrzött, átörökített hagyományait, jó szokásait és nem adták át utódaiknak.
